2011. szeptember 7., szerda

...az első lépés

Úgy tűnik öregszem. Tetszik, szeretem, sőt rajongok a csipkéért. No nem a géppel gyártott tucatáruért, hanem a míves kézimunkáért. Amit 10 évvel ezelőtt elképzelni sem tudtam magamról - mégpedig, hogy a minimál design lakásomban csipketerítő legyen az egyik ékesség - az ma már természetes.
2010. szeptemberében kezdődött minden, akkor kerültünk igazán közel egymáshoz - a csipke és én, amikor is az idei esküvőnk megtervezésénél elgondolkodtam a hangulaton, a stíluson, amit a részletek kivitelezése során majd követni fogunk. Zsigerből irtózom a kommersz dolgoktól, szeretem a letisztult vonalú, elegáns, de csipetnyi extravaganciával fűszerezett tárgyakat, hangulatokat.
A fenti gondolatok mentén, valamint az akkor még leendő Anyósommal folytatott csevej során jött a gondolat, hogy mi lenne, ha részben vagy egészében horgolt csipkéből lenne a menyasszonyi ruhám? Mámorító gondolat, de nyilvánvalóan hatalmas kihívás és rengeteg munka, ezért félve kérdeztem Mártit, hogy kedvel e annyira, hogy elvállalja a ruha elkészítését :-). Legnagyobb örömömre a válasz "igen" volt, de akkor még egyikünk sem sejtette, hogy ez mit is jelent valójában. Lehet, hogy ha előre tudja, hogy mi vár Rá, akkor nem biztos hogy hozzáfog:-).
A végeredmény viszont pazar lett, a násznép körében osztatlan sikert aratott és azóta is elragadtatással nézem a ruhát, amit szorgos kezek 7 hónap munkájával készítettek, hogy az életünk legszebb napja még emlékezetesebb lehessen. Ezúton is köszönöm Mártinak, hogy belehorgolta a szeretetét a ruhámba! Folyt.köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése